Ott tartunk, hogy Magyarország már viccnek is sz.r
Véget értek már azok az idők, amikor józan ésszel értékelhettünk híreket, hazai történéseket. Mostanra az ember csak kapkodja a fejét sírás és röhögés között, bár röhögni egyre kevésbé van kedvünk, mert ami nap mint nap e hazában történik, az viccnek is nagyon szar.
Hétfőn sajnálatos és tényleg szomorú dolog történt: leégett a párizsi Notre Dame. Hogy ez tragédia, nem kérdés. Na, de hogy reagál erre a hírre a viccnek is szar magyar közélet? Hát úgy, hogy Szeged, majd Székesfehérvár önkormányzata is 10-10 ezer eurót (3 millió forint) küld a franciáknak a székesegyház újjáépítésére. És persze Szijjártó Péter szakmai segítséget is nyújt a franciáknak, ha szükségük lenne rá. Mert ő annyira keresztény, hogy mélyen a szívébe markolt a katedrálist ért csapás.
Nagyon nemes gesztus (és szavazatszerző akció azok fejében, akik kajálják a Fidesz vallásosságát), csak éppen közben baromi nehéz elfelejteni, hogy itthon
- több tízezreket lakoltatnak ki,
- több tízezrek halnak meg a kórházakba a pusztuló egészségügyi ellátás miatt,
- több mint 3 ezer gyereknek nem jut bölcsődei férőhely,
- a kórházak bérnővérekkel tudják csak fenntartani a műtőket.
És még estig lehetne sorolni.
Mindeközben pedig olyan, immár nagyon nem szórakoztató dolgok történnek, hogy egy HÉV melletti kertes házban működő cég csak úgy 20 milliárd előleget tesz le a TV2-ért. Ja, meg Ugandába, Zöld-Foki-szigetekre, Panamába, Szíriába, Mexikóba és még ki tudja hova küldözgetünk milliárdokat.
Persze, feltehetnénk röhögve is a kérdést: van még olyan, aki szerint mindez reális, normális, épelméjű? Aztán rájövünk, hogy rohadtul nem vicces, mert van. Nem is kevés.