Nyugodtan húzzuk le az elmúlt 27 évet a wc-n: az MSZP maradéka tényleg Orbán fenekében
Ahogy lassan a választási kampány utolsó harmadába fordulunk - bár emlékeim szerint Magyarországon folyamatosan kampány van -, úgy válnak egyre egyszerűbbé, átláthatóbbá a viszonyok. Szörnyülködhetünk, röhöghetünk a közéleten – vérmérsékletünk szerint.
A hét közepének politikai showját elvitte a Jobbik. Pontosabban a Fidesz tett róla, hogy Vonáékról szóljon a közbeszéd. Nem részletezem, hisz mi is írtunk arról, hogy a lakájsajtón keresztül egy celeb zaklatással vádolta meg Havas Henriket, aki olyannyira megzuhant, hogy a Jobbik elnökéről írt könyve bemutatójára sem ment el. Szintén szerdai hír volt, hogy Kovács Béla jobbikos EP-képviselő ellen négy év után vádat emelt a fideszes ügyészség, mire a politikus kilépett a Jobbikból, hogy ne legyen kolonc a kampányban párja nyakán. A szerdai napot pedig egy 660 milliós Állami Számvevőszék-bírsággal zárta a Jobbik, melyet nem tudnak kifizetni, így nem tudnak kampányolni stb. A Fidesz egész pályás, Jobbik elleni támadása után ki beszél az MSZP-ről, LMP-ről, Együttről?
Hát most mi. Ugyanis érdekes fejlemények zajlanak a hangos Fidesz-Jobbik csinnadratta mögött.
Az MSZP, a párt, mely még a kongresszusát sem tudta összerántani, csupán egy programbemutató összejövetelt tart holnap, mely elmarta a saját-miniszterelnök-jelöltjét, Botka Lászlót, melynek vidéki tagsága Molnár Gyula fejét követeli, nagy zavarodottságában már fűhöz-fához, de leginkább a Fideszhez, kapkod.
Ugye, emlékszünk még arra a néhány hónappal ezelőtti művitára, melyet Németh Szilárd és Molnár Zsolt rendeztek az ATV stúdiójában, miközben Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető közölte, nem áll ki a Jobbik frakciójának első emberével, Volner Jánossal megbeszélni közös dolgainkat.
Október elején Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője bejelentette azt is, hogy bojkottálnak állami intézményeket, és nem vesznek igénybe bizonyos eszközöket. Azaz nem fordulnak az Alkotmánybírósághoz, nem vesznek részt ötpárti egyeztetéseken, nem kezdeményeznek parlamenti vitanapot. Ezzel tulajdonképpen minden fegyvert Orbán lábai elé helyeztek, amivel esetleg felléphettek volna a Fidesszel szemben.
Most pedig itt az újabb nagyívű MSZP-aktus: Molnár Gyula közölte az M1-en, hogy az MSZP részéről vége a közmédia bojkottjának. A szocialista pártelnök a médiafogyasztási szokások megváltozásával indokolta, hogy mostantól örömmel állnak az orbáni propagandagépezet rendelkezésére. Egész pontosan így fogalmazott:
"Magyarországon a médiafogyasztás úgy alakult, hogy azért nagyon sok embert nem akarnánk attól elvágni, hogy hallja a mi álláspontunkat élőben, ne pedig valami közvetítőn keresztül."
Érthető, ugye? Ez egy igazi win-win üzlet: a Fidesz életben tarthatja a teljesen karakter- és tartásmentessé züllött pártot, ha Molnárékat jelöli ki a saját ellenzékének. Ártalmatlanok, már a saját tagságukat sem tudják összetartani, néhány megélhetési politikust a parlamentbe juttatva alakítanak egy mikrofrakciót, felveszik a fizetést, néha öklöt ráznak, de csak mértékkel, s az a pár ember, aki ennek a színjátéknak a részese, boldog lesz.
Ha mindehhez még felidézzük azt is, hogy néhány éve Orbán legnagyobb seggnyalói, a CÖF-brigád egyik „arca”, Lomnici Zoltán nyilatkozta azt az Origónak,
„(…) miért lenne a jövőre nézve az rossz, ha olyan helyzet állna elő, mint Németországban, hogy a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták együtt tudnának kormányozni?
Szerinte nem ördögtől való az a gondolat, hogy együtt fognak valamikor a jövőben kormányozni azok a pártok, amelyek most acsarkodnak. A Civil Összefogás Fórum az országgyűlési választások kampányában nem is a magyar baloldal, csak bizonyos személyek ellen kampányolt – tette hozzá.”
Ez zajlik most, tisztelt hölgyeim és uraim! Minden ebbe az irányba halad. Az erőseket, mint a Jobbik, ellehetetleníteni, a gyengéket – MSZP – felemelni, maguk mellé venni, bevonni. Akár még nagykoalícióba is, noha a nagykoalíció egy kis MSZP-vel nem annyira megfelelő kifejezés. A lényeg az irány, a szándék. És a lelepleződés: hogy ez az ország 27 év alatt sem nőtte ki a mutyipartis „kéz kezet mos” mentalitást.
És még most sem csapunk az asztalra, maximum ráköpünk.