Van az ízléstelenségnek határa? Vagy Magyarországnak tényleg ennyi volt?
Mi is többször írtunk arról a szégyenteli fotóról és még szégyentelibb kommentről, sőt a legszégyentelibb magyarázkodásról is, amellyel Pócs János fideszes képviselő két hete beszennyezte az étert.
A Fidesz politikusa kezdetben annyira jópofának találta az „Ő volt a SOROS” című tömény ízléstelenséget, amely „Pócs disznaja” néven vonul be a magyar Facebook-történet fekete lapjaira, hogy még rögzítette is az adatlapján felül, hogy az oldalára látogatók ezzel szembesüljenek először.
Az egyébként teljesen jellegtelen képviselő nem először csinál magából hülyét, s tesz tanúbizonyságot arról, milyen kevés is elég ahhoz, hogy valaki egy kétszer kétharmados sikert elérő kormánypárt tagja lehessen.
Ez a jóember például gyermekkora egyik legkedvesebb emlékeként a cefre szagát tartja számon.
Aztán később azzal égette be magát a parlamentben, hogy a Jobbik azon javaslatára, mely szerint országos ivartalanítási programot kellene indítani, hogy kevesebb legyen a kóbor és a menhelyeken élő kutya-macska, úgy reagált, elképesztő, hogy az ellenzéki párt őket, a fideszes képviselőket akarja kasztráltatni. Ezen az idióta kirohanást még az LMP képviselője, Sallai Róbert Benedek is kikarikírozta, mikor azt írta Facebook-oldalán,
„Ezúton szeretném hivatalosan cáfolni azt a hírt, hogy az LMP területi szervezetei, önkéntesei aláírásgyűjtésbe kezdtek volna annak érdekében, hogy a Jobbik tényleg herélje ki Pócs Jánost. Mindenkit biztosítok: a hír nem igaz, az LMP továbbra is demokratikus eszközökkel küzd a politikai elit elszámoltatásáért, amire reméljük mielőbb sor kerül, más eszközökkel”.
Na, de ezek a Pócs-agymenések ártalmatlan népderítő momentumok voltak a „Soros-disznóhoz” képest. A disznóvágás kétértelmű üzenetét ugyanis számos külföldi sajtótermék is átvette, a bloomberg.com hosszan értekezik arról, hogy a magyar kormánypárt egyik tagja, egy törvényalkotó halott disznóként ábrázolja Soros Györgyöt. Csakúgy, ahogy az Independent, a FOXNEWS és az AP hírügynökség is antiszemita kirohanásként értékeli az esetet.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, itthon is egymásnak estek a politikai paletta ellentétes oldalain álló közéleti szereplők.
Baloldalinak mondott értelmiségiek követelték Pócs János lemondását.
A Magyar Narancs által közzétett petíciójukban azt írják:
„(…) ez a kép és az aláírt kommentár leplezetlen antiszemita uszítás, amely a történelem legsötétebb korszakát idézi. Azt a korszakot, amely azzal kezdődött, hogy embereket fosztottak meg emberi jogaiktól, emberi méltóságuktól, majd emberi mivoltuktól: dehumanizálva őket – szóban, írásban és a legkülönfélébb ábrázolásokon – állatoknak, disznóknak, rágcsálóknak, férgeknek, parazita lényeknek nevezve és mutatva mindannyiukat. Ez az út vezetett oda, hogy a végén marhavagonokba zsúfolva szállítsák el őket haláltáborokba, ahol közel hatmillió ártatlan európai polgárt gyilkoltak meg. Pócs János »tréfája« ezt a korszakot idézi, s tette mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy hová vezet, miféle aljas indulatokat korbácsol fel és milyen embertelen megnyilvánulásoknak enged szabad folyást a kormánypártok által évek óta szított gyűlölködés.”
A Soros György által létrehozott Nyílt Társadalom Alapítvány közleményében hangsúlyozza, az antiszemita ábrázolásmód középkorig visszanyúló sötét hagyományával van dolgunk.
Stump András, a Heti Válasz munkatársa nem lát antiszemitizmust a kép mögött. Publicisztikájára Sándor Erzsi, újságíró, színésznő Facebook-posztban reagált vehemensen:
nem olvasok Stumpfot. Amennyit valaha is olvastam éppen elegendő ok arra, hogy ne szaporítsam a számukat. Most véletlen linkelésekből elém került ez a szemérmetlenül gyáva szöveg amivel elmagyarázza, hogy az "Ő VOLT A SOROS" mér nem antiszemita. Tudtával a disznó nem kóser. A zsidók távoltarják magukat tőle ezért neki nem is ugrik be sehogysem az antiszemitizmus erről. Irigylem. Nekem az elszenesedett állati tetemről nem a kóserség, hanem egyéb elszenesedett halottak jutnak az eszembe. Égfelé meredő végtagokkal. Persze nekem könnyű, én egy depresszív zsidó családból származom, ahol a tehervonat önmagánál mindig többet jelentet. Nem mindig. Egy ideje. Ahol a gáz és a zuhanyozó két olyan szó, amely mentén mifelénk óvatosan fogalmaznak, holott mind a kettő lehetne pusztán a háztartásunk része. Nálunk az elutazás, a bőröndbecsomagolás mindig azzal a mondattal kezdődött, hogy "húsz kilót és csak a legfontosabbat". Kétségtelenül röhögtünk magunkon ilyenkor. Én éppen az vagyok, aki Stumpf szerint félremagyarázom a helyzetet. Szerintem meg ő éppen az, aki alamuszi módon megpróbálja menetrendnek érteni azt, amikor a teljes B közép zengi, hogy "Indul a vonat Auschwitzba". Aki nyilván pizsama csíkos zászlónak látja az árpádsávot és Izrael Állam Soros ellenes politikájával próbálja meg kihúzni a Sorosozásból az antiszemitizmust. Nem fog menni. Annál is kevésbé, mert amikor a csendőrök a gettóba kísérték a falusi zsidókat megesett néha, hogy egyik-másik nagygazda hátára felkötöttek egy-egy szomszédbéli malacot, tényleg csak a jó mulatság kedvéért, aztán kiabáltak nekik egy kicsit, hogy "kóser vagy-e már zsidó?" Ilyen vidáman, távol az antiszemitizmustól, a helyzetet félremagyarázva kísérték őket a gettóba, hogy elérjék velük még a soros tehervonatot.
A disznóvágás ügye nem tartozik a kormány hatáskörébe – hárította el a kérdést a miniszterelnök.
De az „elkövető”, Pócs János magyarázkodása a legundorítóbb, leggyávább, legférfiatlanabb, s kiválóan illeszkedik Magyarország kormányának és kormányzó pártja, a Fidesz mentalitásához: cinikusan, lekezelően ízléstelenkednek, minősítenek, bélyegeznek, légkardoznak nem létező ellenségekkel – Brüsszel, Soros – szemben, aztán amikor számonkérik rajtuk tetteiket, fülüket, farkukat behúzva mentegetőznek.
Hányszor használjuk a mindennapi életben azt a fordulatot, hogy ki a soros valamiben. Rossz, aki rosszra gondol. Ismerem azokat az embereket, nekik még csak eszükbe sem jutna ilyesmi, az biztos
- próbálta védeni a védhetetlent Pócs János.
De mire végre elfelejthettük volna ezt a szégyenteli ügyet, levontuk volna a konzekvenciákat, s elkönyvelhettük volna, hogy a Fidesz még mindig és egyre inkább jellemtelen, elvtelen, gyáva alakok gyülekezete, akik görbe tükörként mutatják nekünk, mit kell elkerülnünk, hogy ne süllyedjünk ember alatti szintre, akkor jön egy performansz, s az egészet új kontextusba helyezve, tovább ássa az árkokat a magyar közélet különbözőképpen gondolkodó tagjai között.
Sárosdi Lilla színésznő, a hazai „metoo kampány elindítója Hitlerként pózolva Orbán Viktor „hullája felett” (akit Sárosdi férje, Schilling Árpád személyesít meg) kíván boldog karácsonyt a miniszterelnöknek.
Érteni véljük a felháborodást és a fonákos reakciót az eredeti képre. Értjük és egyetértünk azzal, hogy felelős értelmiségi nem maradhat csendben az arcpirító pofátlanság, a lopás, a hazugság, az uszítás, a gyűlöletkeltés láttán. Mert annak, aki látja a fától az erdőt, kötelessége jelezni, hogy nagyon nem stimmelnek ebben az országban a dolgok.
De nem egy újabb gyűlöletkeltő, önmagán túl nem mutató, az eredeti prosztóságnál jottányit sem magasabb szintű válasszal.
Tényleg nem tudjuk, hol lesz ennek a vége. Lesz-e ebből az országból még egyszer épülő, szépülő, elégedett emberek hasznos munkájából virágzó, európai állam. Vagy lassan - és ez a valószínűbb – elsüllyedünk a gyűlölet és ocsmányság bűzös mocsarában. Akinek meg lesz ereje kivergődni ebből a helyzetből, az visszamászik a fára, s kezdi a nulláról.