Csodás pillanat: Bayer Zsolt és Huth Gergely a közbeszéd romló színvonala miatt szomorkodik
Groteszk élmény, mikor egy Bayer Zsolt és egy Huth Gergely próbálnak elmélkedni a közélet süllyedő színvonalán és a választási kampány aljasodásán. Nagyjából olyan ez, mintha Mészáros Lőrinc kiakadna azon, hogy Orbán Viktornak vannak strómanjai, akik túl sok közbeszerzést nyernek meg.
Origósan szólva, kb. négyen nézhetik manapság az Echo Tv-t. Bayer Zsolt, Huth Gergely, illetve Bencsik András önkielégítés miatt, és talán Széles Gábor nosztalgiából. Ez lehet az oka, hogy csak egy hét után jutott el hozzánk az információ, miszerint a Sajtóklub nevű műsorban – ahol egyébként hétről hétre tökélyre fejlesztik Orbán Viktor hátsó fertályának nyelvvel történő izgatását – a Zsúrpubi is említésre került. Még jó egyébként, hogy a magasröptű értekezésekben nem szokott részt venni a miniszterelnök, mert különben nem is tudná megállapítani a néző (az a négy), hogy olykor hol végződik Orbán, és hol kezdődik például Bayer Zsolt. Furcsa, hogy ezt „vitaműsornak” nevezik, hiszen a fideszes vezérmegmondóemberek a legtökéletesebb egyetértésben hangolódnak a szerelem hullámhosszára, mikor országépítő kormányunk kerül szóba, és persze, kézen fogva járatják csúcsra az ellenség ekézését is.
Mostanában nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a holdudvar közéleti szereplői számára igencsak leszűkült az elemezhető témák köre. Amik közül válogathatnak, az Soros, Simicska, Simicska, vagy Soros, Simicska, Soros, Soros, Soros és esetleg Simicska. Sokat töprenghetnek a szerkesztők, hogy mikor, melyikről „vitatkozzanak”.
Lényeg a lényeg, nem voltunk azért annyira mazochisták, hogy az egész múlt heti adást végig nézzük, szájhagyomány útján terjedt el a hír, hogy a műsor második felének elején került szóba portálunk. Ami Huth Gergely szerint egy újság (!), amit keresztény-ezoterikus-jobbikos újságírók szerkesztenek. Mindegy is, a „pesti srác” szellemi képességeinek firtatásába most ne menjünk bele! A hanyatlás mértéke egyenes arányban állhat az R56-ban felhasznált közpénzek mennyiségével. Bár a Csíki sörön nincs vörös csillag, az agysejteket azért még pusztítja.
Szóval, váratlan fordulattal indult az április 3-i Sajtóklub második fele: szóba került Simicska Lajos, ráadásul egészen váratlan kontextusban, a Jobbik csicskapárt plakátkampánya kapcsán.
„Simicska Lajos és Ádám valami olyan ámokfutást rendez a nyilvánosságban, ami még a G-napot is alulmúlja” – mondta Bayer Lovagkeresztes Zsolt, utalva Simicska Ádám múlt vasárnapi posztjára. Szerinte „bátorra itták magukat a srácok” (vélhetően Simicska Lajos és fia, Ádám), így ki merték írni éjjel 2-kor (!), hogy „milliméterenként lesz levágva a fa…otok”.
Bayer mellesleg úriember, ő nem káromkodik, ezért gondosan ügyelt rá, hogy értekezés közben nehogy kiejtse a „fasz” szót, nem illik az ugyanis az ő makulátlan szájacskájához.
És itt csatlakozott a komplex elemzéshez az Orbán-simogatók igényeinek kielégítésére szakosodott Huth, aki egyből megragadta a lényeget. Szerinte Vona Gábor „lassan már nem meri kinyitni az internetet” (Juj, de szellemes megjegyzés!), mert „minden nap valami ilyen okádék jön vele szemben”.
„Van ez a Zsúrpubi nevű újság, amit részben ilyen jobbikos újságírók csinálnak, akik egyébként a Vona feleségének az ilyen keresztény-ezoterikus – jelentsen ez bármit – lapját is szerkesztik, és nyilvánvalóan Simicskának van köze hozzá” – jelentette ki Simicska Ádám bejegyzése kapcsán így, egy levegővel. Közben a lovagkeresztes úriember azért rászólt, hogy ő se mondja ki véletlenül se a „fasz” szót.
Elkeseredést sugallva, de azért vigyorogva vonják le végül a konklúziót: „A kis Simicska adta meg ezzel a választási kampány színvonalát.” Nem értik, hogy lehet ez az ember a Magyar Nemzet ügyvezetője, Bayer pedig hozzáteszi, hogy ő még soha nem írta le azt, hogy „kibelezlek”.
Nos, igen, tudjuk, hogy a Sajtóklubban a közéleti erkölcsrendészet van jelen, melynek tagjai ugyebár szépirodalommal igyekeznek tematizálni a közbeszédet. Természetesen a kampány színvonalának alakulásához sincsen semmi közük, de ha mégis, akkor nyilván csak emeltek rajta.
Bayer Zsolt, a lovag, például így:
„Te felülsz az álmok foltos indián lovára, és ellovagolsz hamar a kurva anyádba.”
„Juhász, nincs kedved szopni?”
“Van egy ötletem, menjenek maguk a picsába!”
„Ehhez neked mi a kurva anyád közöd van, te geci fluffer?”
„Most éppen az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság felélesztésén munkálkodik, és azt gondolja magáról, hogy ő Joseph Raymond McCarthy szenátor reinkarnációja, pedig ő csak egy Gréczy Zsolt. Egy kesztyűbáb. Hovatovább, egy kicsike, csúnyácska pöcs.” (Legalább nem fasz, ugye Zsolti?)
„Panyi nevű indexes pöcs képtelen magyarul írni.” „A jobbikos seggfej nagyjából ezeket a kérdéseket tette fel.”
„Éppen ezért bőven elegendő, ha Zolikát, ezt a beteg, frusztrált faszt, legközelebb pofán vágják. Ráfér.” (Zsolti, itt hajnal 2-kor bátorra ihatta magát, és valószínűleg csak azért merte leírni ezt a csúnya szót.)
„Ez a Kovács Gergely nevű pali egy személyiségzavaros fasz.” (Újabb hajnal 2, talán az R56-ban?)
„Tessék mondani, mi a redvás, búbánatos, ótvaros, telebaszott lófasznak kellene nevezni a török megszállást?” (Itt már lehet, hogy volt hajnal 3 is. Vagy csak véletlenül Heinekent ittál, Zsolti?)
Amúgy, a „telebaszott lófasz” után nem képmutató egy kicsit kipontozva idézni Simicskát? Nem, egészen biztosan nem, hiszen ő Zsolt, a Bayer Zsolt. Aki a Fidesz mélyrepülését, a „konzervatív” fordulatot a ’90-es években a Népszabadságnál, illetve a balliberális közmédiánál vészelte át. Akkor még nem „libsizett” olyan bőszen, mint most. Akkor még a másik oldalról Simicskázott:
„(…) én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja, kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem. Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról” –
írta az „Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez” című cikkében, 1994. október 21-én a Népszabadságban.
A választási győzelmek után azért Zsolti is megbékélt a Lajossal, egészen a G-napig nem volt vele problémája. Csak a jó ritmusérzék, ugye?
Térjünk egy kicsit vissza a „pesti srácokra” is, akik szintén panaszkodnak a színvonal miatt! Ha Simicska Ádám adta meg a választási kampány színvonalát, akkor mit csinált például Jurák Kata?
A „háromdiplomás” „újságíró” a napokban épp arról értekezett a blogján, hogy a kormány bukása „minden valószínűség szerint soha nem látott gazdasági káoszhoz vezetne Magyarországon”. Aki pedig nem így gondolja, az nem értelmes, az egy „fehérjehalmaz”. Szintén meglehetősen groteszk élmény, mikor az beszél értelemről, aki a kenyéradóival karöltve napi szinten áldoz a kamuhírek oltárán, soha nem látott mélységekbe rugdossa a sajtó minőségét, és olyan arcátlan kormánypropagandát tol, ami által saját magáról is azt képzeli, hogy a nép felett áll.
Akárcsak Huth Gergely vagy Bayer Zsolt. Egyelőre még jókat mosolyognak azon, hogy a 22 éves (sic!) Simicska Àdàm „bránert” akar vagdosni, de nem lesz ez mindig így. Legbelül tudják ők is, hogy ez már nagyon erőtlen, úgyhogy féltik ám azt a bizonyos bránert. Jurák, mondjuk, nem a sajátját, esetleg valaki másét. És aki ezt nem látja, na, inkább az a „fehérjehalmaz”.